A "No More Heartbreaks" című rész kulisszatitkos cikkében kaptunk pár mondatot a a most nagy veszélyben forgó karakterről, Davináról:

És itt jön a kérdés: mi a helyzet Davinával?  Nos, még mindig van itt egy kis történet, ami elmesélésre vár. A sorozat következő részeiben kiderül.

Illetve Julie megosztotta a gondolatait a halállal kapcsolatban és elköszönt a Camille-t alakító Leah Pipes-tól:

A halál megrémiszt. Ijesztőnek, hidegnek, magányosnak érzem, és sokszor tart fent éjszaka ez a gondolat. Nem ugrom ki repülőkből, nem száguldozok a kocsimmal, és nem csinálok semmi olyasmit ami hamarabb előidézné a halált, mint ahogy meg van írva. Viszont nagyon szeretek írni róla. A halál az egyik kedvenc történetem. Írott formában megtudom találni benne a szépséget. A békét, a kedvességet, a szeretetet és a búcsú finomságát. Ez lenne a valódi élet? Nem hiszem. De jó belegondolni ebbe. És talán az éjszaka is kevésbé ijesztő így.

Ebben az epizódban szembe kellett néznünk azzal a feladattal, hogy búcsút mondjuk Leah Pipes-nak és a karakterének, Camille-nek. Leah az egyik legelkötelezettebb, legprofibb, legviccesebb és legtehetségesebb színész, akivel valaha is dolgoztam. És nem utolsósorban nagyon jó borozgató társ is. Soha nem szerettem olyan színészeket kiírni akiket kedvelek, mégis sajnos rengetegszer nézek szembe ilyen feladattal. A legnehezebb dolog egy író számára (vagy legalábbis nekem), hogy külön válassza a színésszel és a karakterével való kapcsolatát. Az író felelőssége, hogy felismerje, amikor egy karakter története már a végéhez ér. És amikor ez az idő eljön, a színész iránt érzett szereteted miatt tovább próbálkozhatsz - akár évekig - , hogy életben tartsd a karaktert. Vagy véget vethetsz a karakter sorsának, beismered, hogy a történetnek mi tehet jót, és reméled, hogy a volt munkatársad és barátod még szívesen megiszik veled néha-néha egy pohár bort. Nyugodj békében Camille, és sok sikert a jövőben is, Leah Pipes.

Julie Plec gondolatai után pedig ezúttal Michael Narducci oszt meg velünk egy kis kulisszatitkos történetet. Történt ugyanis, hogy a sorozat forgatását egy ünneplő tömeg zavarta meg, akik nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy a közelben egy fontos jelenet forgatása zajlik.

Michael Narducci: "Az utolsó Klaus-Cami jelenetek a Francia Negyedben voltak és Madison-ban vettük fel, ami egy órányi utazásra van Atlantától. Egy gyönyörű történelmi vendéglő előtt forgattunk, ahol éppen egy esküvői parti is zajlott. Mindenképp be szerettük volna fejezni a forgatást, még ebédszünet előtt. Leah mindent beleadott, egy fárasztó és érzelmes jelenet volt és a könnyek csak folytak le az arcán. Majd ünneplő emberek jöttek ki a vendéglő kijáratán, és minden ötödik másodpercben valaki elkezdett kiáltozni és fütyürészni. És elérkezett az a pont, amikor Leah is udvariasan azt mondta, hogy álljunk le, hiszen a felvétel így használhatatlan és a zaj miatt képtelenség beleélni magad a jelenetbe.

Időközben néhány stábtag csendet kért, de csak mogorva, inkább részeg partizók szembeszállásával találták magukat szembe. Franklin (stábtag ha minden igaz) azt mondta, hogy legálisan semmit nem lehet tenni ez ellen, és senkit sem akar kitenni annak a veszélynek, hogy összetűzésbe kerüljön az egyre agresszívabbá váló emberekkel.

Elmondhatatlanul dühös voltam, szóval fogtam magam és odasétáltam ahhoz a tömeghez, ami a hotel első erkélyénél összegyűlt. Hatan iszogattak az erkélyen, és több tucat ember pedig lent állt a járdánál, és a barátaiknak kiabáltak felfele. "Sziasztok. Én vagyok az egyik írója és producere ennek a sorozatnak, és a barátaim egy nagy jelenetre készülnek. Egy karakter halála. Nagyon érzelmes és nehéz jelenet, és sajnos egyik felvételt sem tudjuk használni amíg ordibáltok. Csendbe tudnátok lenni öt percig, hogy utána a csapatunk eltudjon menni ebédelni, és aztán ti is olyan hangosak lehettek, amilyenek csak akartok."

A hangom betöltötte a teret. Dühös, ideges, és eléggé bosszús (voltam) ahhoz, hogy elkövessem azt a hibát, hogy ezek az emberek egy bosszantó Hollywoodi alaknak higgyenek. Nem is volt kétség, hogy annak tűntem. Az összegyűlt csoport tagjai felemelték a szemöldöküket és vállat vontak. Az egyik srác vigyorgott és azt mondta, hogy ez az én problémám.

Aztán egy másik srác megkérdezte, hogy milyen sorozatról van szó. Elmondtam neki, de ő erre csak zavarodottan és csalódottan nézett, majd megkérdezte, hogy mi az a The Originals? Ez szíven ütött.

De aztán egy elegáns öltözetű fiatal lány is kijött az erkélyre, aki boldogan megkérdezte: "The Originals? Imádom azt a sorozatot. Ki haldoklik? Ne, inkább ne mond el." Majd úgy ránézett az előbbi fiúra, aki megkérdezte, hogy micsoda az a The Originals, hogy végül az egész tömeg eloszlott és továbbállt.

Mikor megfordultam, hogy én is elmenjek, akkor jöttem rá, hogy többen (a stábból) is látták ezt a jelenetet. És úgy éreztem, ha tovább fajult volna a helyzet, mindenki a védelmemre sietett volna. Bevallom, hogy megkönnyebbültem, és nagyon hálás voltam ezért.

Ezután visszasiettem a felvételhez, és amikor Millicent elordította magát, hogy felvétel, attól a pillanattól kezdve mindenki csak Leah-ra és Joe-ra koncentrált, és hogy hogyan törik össze milliónyi darabokra a szívünket. Az egyik legjobb felvétel, amit valaha is felvettünk."